Elérkezett a blogger-diktatúra ideje. Ha részt akarok venni a világ újrarendezésében, kénytelen vagyok elboggeresedni. Nem elég a személyes kapcsolatrendszer. Nem elég, ha van pár barátom, akivel egyetérthetek. Lehet elég is lenne, de a világ beharapódzott az életekbe, a mostani rendszerek olyan elbaszottak, hogy sehol nem látni boldog embereket. Személyes problémám-e, vagy sem, de az én boldogságomat a többiekéhez tette függővé a sorsom. Az életidőmben akkor érzem a flow-t, ha mindenkiért tehetek, a testi, lelki és szellemi egészségünkért. Ennek a blognak ez a célja, téma szerint tehát minden belefér.
Az információban, a kommunikációban, a beszélt és írott nyelv erejében hiszek.
Az emberi intelligenciában hiszek.
És egy olyan rendszer létrehozásában, amely senkit nem hagy egyedül, éhesen, fázva, betegen és ostobán.
